Hol is kezdjem... voltunk ortopédián. Nem volt egyszerű kideríteni, hogy s mint fogadnak minket, telefonon először az ortopédia mellékén azt mondták, ha már voltunk, ugyanaz az orvos foglalkozzon velünk, de most nincs itt. Legközelebb (mivel elfelejtettem a mellék számát) a központi számon azt mondták nem kell időpont, fél éves kor felett reggel 7-től osztanak sorszámot, így mikor a csajok korán reggel felkeltek elindultam velük. Az utat végigsírták, nem kellett a tej sem, és nem tudtak elaludni.Már majdnem aludtak, mikor Luca mindig elkezdte újra a sírást, erre pedig a Vica is. Hosszú volt így az út (lesétáltunk az Üllőin) pedig nem nagy távolság. Annyira lefáradtam, hogy mire beértünk a Nagyvárad térre, már nem láttam a erdőtől a fát és lecipeltem egy járókelővel a lépcsőn a babakocsit, (pontosabban ketten voltak, mert egy másik meg az ő szatyrát fogta addig :) ) felfelé pedig egy srác segített és csak hazafelé vettem észre már roppant dühösen azon okból kifolyólag, hogy egy országos gyermekklinika babakocsival megközelíthetetlen, vettem észre lejjebb a zebrát. Eme megközelíthetetlenségbe beletartozik az a tény is, hogy a liftbe az ikerbabakocsi kicentizve is alig fér be, plusz én is, bezzeg tükör van benne. Az emeleten pedig konkrétan beszorultunk kijutáskor, alig bírtam kirángatni. És mindenki csak nézte. A lényeg, hogy megnézték a lányokat, nem is kellett olyan sokat várni szerencsére, és Luca teljesen rendben van, Vica befelé álló lábfejét tornáztatni kell, csípője rendben van. Ügy letudva, önálló járáskor kontroll. (mint minden babánál.) És még egy kis kedvesség a betegfelvételi ablaknál: egy éves korig külön időpontban fogadják a babákat, SORSZÁM és IDŐPONT NÉLKÜL, és nem korán reggel hanem késő délelőtt...

Ede

Luca mondogatja: Ede. Napok óta. Kérdem: ki az az Ede? Mutogat. Találgattuk ki lehet, de nem jöttünk rá. Aztán találkoztunk a Corvin játszóban ikerfiúkkal, és az egyik szintén ismerte Edét. Újabban pedig Vica is emlegeti. De hát ki az az Ede? Ma rájöttem és megfejtettem ama titkot is, amelyért Luca mindig mutogat (állandóan mutogat az ujjával) Luca képzeletbeli barátja! Ma megkérdeztem, hol van Ede és mutogatott. Itt van Ő! Ezekben a pillanatokban épp Apával beszélget, aki megkérdezte Tőle, hogy hova megy, mire a válasz Ede volt. Aztán elkezdte magára aggatni a kantáros naciját. Jön Ede, mégsem nézhet ki akárhogy az ember lánya, nem?

(Később felteszem a képet)

50 perc és oldalas

  Délután 2 óra. Megérkezünk a védőnőhöz. Várni kell, még terhesgondozáson van. Három óra előtt 10 perccel méltóztatik megjelenni, a gyerekek már nyűgösek, Vica végigkiabált legalább fél órát, érthető hogy elfáradt. Ezek után odahajol hozzám, hogy engedjük előre az egy hónapos pici babát. Nem is lenne semmi baj, ha a babatanácsadás ideje alatt nem terhesgondozást tartana, hanem velünk foglalkozna. (bár akkor már ott se lettünk volna mikor a picivel megjöttek...) Apa volt szíves megjegyezni, hogy majdnem egy órája várunk. Erre betessékel minket, leméri  Vicus súlyát és még megkérdezi hogy hosszt is mérjünk? Mikor máskor alap. Végeztünk a mérésekkel, öltözünk. 12 hónaposan esedékes az újabb státuszlap kitöltése, amihez ugyebár meg kell kérdeznie, miket tud a gyerek. Rákérdeztem, hogy mi lesz vele. -Ja, hogy még nem csináltuk meg? Hát nem. Majd Ő megcsinálja és legközelebb odaadja az én példányomat. Biztosan jobban ismeri a gyerekeimet. Szóval kissé feldúltan távoztunk.

A mérési adatok:
Luca:10,15 kg és 80 cm
Vica:  9,1   kg és 74 cm

  Este gondoltam vacsi gyanánt párizsis rántottát csinálok a bébiknek. Apa oldalast sütött magának. Luca pár falatot evett, aztán kitolta a kaját. Vica eszegette. Hogy Luca is egyen valamit, megpucoltam neki egy paradicsomot, majd megőrül érte, meg is ette. Apa is vacsizott közben az említett sült oldalasból, Luca pedig rávetette magát. Az oldalasra. ÉS ízlett neki! Akár csak korábban a töpörtyű, a szalonna, a csípős kolbász. Ez a gyerek tényleg mindent megeszik! (Kivételt képez a mai rántotta.)

Találtam egy videót, most ide beszúrom. Luca eszik, Vica jóllakott már, Apával bokszol.

Tápszerkészítés gyertyafényben

avagy hogy borítottam sötétbe egy egész lakótelepet. A dolog, mint mindig sírással kezdődött. Felugrok, felkapom a gyereket, cumisüveget, villanyt gyújtok, a fény elönti az előszobát, aztán hirtelen még sötétebb lesz mint volt. Az egész lakótelepen nem volt áram. Telefon fényénél öngyújtót kerestem, azzal meggyújtottam az adventi koszorút, (Köszönjük Ildikó! :) ) majd mivel már láttam is valamicskét, elővettem egy a tavalyi koszorúból kimentett gyertyát, és a fényénél megcsináltam az akkor már két adag tápot a bébiknek, mivel a boltok riasztói felverték az egész családot. Mire a táp elfogyott, csend lett és végre mindenki alhatott tovább. A probléma hajnaltájt megoldódott, így a következő mixet már villanyszónál készíthettem el. Kicsit középkori hangulatot keltettem a gyertyatartóval sétálgatva, még ha a kastélyunk igen szolid méretű is.

Ma a Corvin központban voltunk a csajokkal, gondoltam játszósarkozunk kicsit, és találkoztunk 15 hós ikerfiúkkal és az anyukájukkal. Nagyon helyes kis srácok voltak, és nagyon egyformák. A lányok is kicsit barátkoztak velük. Vicus el akarta venni az egyiktől a cumiját. Nem cumizik, csak nagyon rövid ideig "kellett" neki, de csak úgy játszani mindig elveszi Lucától (vagy akitől tudja...) És láttuk a NAGYON NAGY FERÓT és ollyan mérges vagyok, mert nem vittem a fotóapparátot!!! Pedig Apa megmondta. Ezentúl egy lépést se nélküle! Kell egy fotó a csajokról Feróval, ha már 5 hónaposan Beatrice koncerten voltak! Amúgy élőben is olyan jó fej volt, mint amilyennek látszik, fiatal csajokkal fotózkodott és kedvesen-viccesen udvarolt nekik, még a telefont is letette. Levadászom akkor is...!

Mikulás

Diósdon futottunk össze az öregfiúval. A lányok egészen addig hisztisek voltak míg meg nem jött a Mikulás, (leginkább ugyebár Luca, az anyafaló RÉMaranyos hisztizsákom), melyet valamennyire enyhített szomszéd Szilvi baba (és szülei) érkezése. Vica nagyon barátkozó volt vele. Egyszer csak nagy kopogást hallottunk és bekukucskált a Mikulás az ablakon. Nagy nehezen, röhögcsélve elénekeltünk valami mikulás-dal félét Attilának, a Mikulásnak, akin Apa szerint a dédi szemüvege volt. A gyerekek mozdulatlanul, csendben figyelték, és Luca babám volt a legbátrabb, ő nyúlt a csomagjáért, gondolta, semmi rossznak nem elrontója ő... Esztella nevetett a legjobban, és így ugyebár nehéz énekelni, szóval csak fogadalmat kellett tennie. Utána játszottak a könyvekkel, plüssökkel, cumikkal, egymással...

 Szomszédék

 Szilvi baba

 Szilvi baba kérsz az innivalódból?

(még jövök majd pár fotóval, a többi általunk készített fotó pedig a picasa-n van.

Egy évesek lettünk

Eme jeles alkalomból velünk ünnepelt Ildikó és Attila, tőlük kaptuk ezeket a szép overallokat:

És ilyen jó volt a buli:

A gyűrűtornyot és a keljfeljancsit tőlünk kapták és azt hiszem elnyerte a tetszésüket. Csináltam nekik pudingtortát, előtte pedig finom ragulevest ettünk (Apa főzte!)