Mikulás

Diósdon futottunk össze az öregfiúval. A lányok egészen addig hisztisek voltak míg meg nem jött a Mikulás, (leginkább ugyebár Luca, az anyafaló RÉMaranyos hisztizsákom), melyet valamennyire enyhített szomszéd Szilvi baba (és szülei) érkezése. Vica nagyon barátkozó volt vele. Egyszer csak nagy kopogást hallottunk és bekukucskált a Mikulás az ablakon. Nagy nehezen, röhögcsélve elénekeltünk valami mikulás-dal félét Attilának, a Mikulásnak, akin Apa szerint a dédi szemüvege volt. A gyerekek mozdulatlanul, csendben figyelték, és Luca babám volt a legbátrabb, ő nyúlt a csomagjáért, gondolta, semmi rossznak nem elrontója ő... Esztella nevetett a legjobban, és így ugyebár nehéz énekelni, szóval csak fogadalmat kellett tennie. Utána játszottak a könyvekkel, plüssökkel, cumikkal, egymással...

 Szomszédék

 Szilvi baba

 Szilvi baba kérsz az innivalódból?

(még jövök majd pár fotóval, a többi általunk készített fotó pedig a picasa-n van.