Délután 2 óra. Megérkezünk a védőnőhöz. Várni kell, még terhesgondozáson van. Három óra előtt 10 perccel méltóztatik megjelenni, a gyerekek már nyűgösek, Vica végigkiabált legalább fél órát, érthető hogy elfáradt. Ezek után odahajol hozzám, hogy engedjük előre az egy hónapos pici babát. Nem is lenne semmi baj, ha a babatanácsadás ideje alatt nem terhesgondozást tartana, hanem velünk foglalkozna. (bár akkor már ott se lettünk volna mikor a picivel megjöttek...) Apa volt szíves megjegyezni, hogy majdnem egy órája várunk. Erre betessékel minket, leméri Vicus súlyát és még megkérdezi hogy hosszt is mérjünk? Mikor máskor alap. Végeztünk a mérésekkel, öltözünk. 12 hónaposan esedékes az újabb státuszlap kitöltése, amihez ugyebár meg kell kérdeznie, miket tud a gyerek. Rákérdeztem, hogy mi lesz vele. -Ja, hogy még nem csináltuk meg? Hát nem. Majd Ő megcsinálja és legközelebb odaadja az én példányomat. Biztosan jobban ismeri a gyerekeimet. Szóval kissé feldúltan távoztunk.
A mérési adatok:
Luca:10,15 kg és 80 cm
Vica: 9,1 kg és 74 cm
Este gondoltam vacsi gyanánt párizsis rántottát csinálok a bébiknek. Apa oldalast sütött magának. Luca pár falatot evett, aztán kitolta a kaját. Vica eszegette. Hogy Luca is egyen valamit, megpucoltam neki egy paradicsomot, majd megőrül érte, meg is ette. Apa is vacsizott közben az említett sült oldalasból, Luca pedig rávetette magát. Az oldalasra. ÉS ízlett neki! Akár csak korábban a töpörtyű, a szalonna, a csípős kolbász. Ez a gyerek tényleg mindent megeszik! (Kivételt képez a mai rántotta.)
Találtam egy videót, most ide beszúrom. Luca eszik, Vica jóllakott már, Apával bokszol.
-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése