Hol is kezdjem... voltunk ortopédián. Nem volt egyszerű kideríteni, hogy s mint fogadnak minket, telefonon először az ortopédia mellékén azt mondták, ha már voltunk, ugyanaz az orvos foglalkozzon velünk, de most nincs itt. Legközelebb (mivel elfelejtettem a mellék számát) a központi számon azt mondták nem kell időpont, fél éves kor felett reggel 7-től osztanak sorszámot, így mikor a csajok korán reggel felkeltek elindultam velük. Az utat végigsírták, nem kellett a tej sem, és nem tudtak elaludni.Már majdnem aludtak, mikor Luca mindig elkezdte újra a sírást, erre pedig a Vica is. Hosszú volt így az út (lesétáltunk az Üllőin) pedig nem nagy távolság. Annyira lefáradtam, hogy mire beértünk a Nagyvárad térre, már nem láttam a erdőtől a fát és lecipeltem egy járókelővel a lépcsőn a babakocsit, (pontosabban ketten voltak, mert egy másik meg az ő szatyrát fogta addig :) ) felfelé pedig egy srác segített és csak hazafelé vettem észre már roppant dühösen azon okból kifolyólag, hogy egy országos gyermekklinika babakocsival megközelíthetetlen, vettem észre lejjebb a zebrát. Eme megközelíthetetlenségbe beletartozik az a tény is, hogy a liftbe az ikerbabakocsi kicentizve is alig fér be, plusz én is, bezzeg tükör van benne. Az emeleten pedig konkrétan beszorultunk kijutáskor, alig bírtam kirángatni. És mindenki csak nézte. A lényeg, hogy megnézték a lányokat, nem is kellett olyan sokat várni szerencsére, és Luca teljesen rendben van, Vica befelé álló lábfejét tornáztatni kell, csípője rendben van. Ügy letudva, önálló járáskor kontroll. (mint minden babánál.) És még egy kis kedvesség a betegfelvételi ablaknál: egy éves korig külön időpontban fogadják a babákat, SORSZÁM és IDŐPONT NÉLKÜL, és nem korán reggel hanem késő délelőtt...