Lucának ma szeretlek napja volt. Mindenkit nagyon szeretett ma. Vicust is akarta vigasztalni, amikor hisztizett, de nem hagyta magát, táncolni sem akart vele, így a babáját szeretgette és vele táncolt. No meg velem. Azért volt ma néhány olyan alkalom amikor "egyszerre szerették" egymást, ilyenkor olyan aranyosak. Ölelkeznek, puszilkodnak, simogatják egymást. Luca ma feltűnően szeretett minket, biztos jó napja volt. Este idebújt hozzám, adott a tejéből, aztán puszit is kaptam és ringatni kezdte magát az ölemben és mondta, hogy "szettem". Kellett egy kis idő, de rájöttem, hogy azt mondja: szeretem. És nekem. Gyakran hallják tőlem így: szeretem Lucát, szeretem Vicát, ezért mondja ő is így, illetve kérdezgetem néha, hogy szereted-e a tesót és akkor általában van szeretgetés. Mostanában nagyon sok szót mond, már nem is írom le őket külön, mert eddig is mindig kimaradt valami, most meg már mindent próbál utánam mondani. Mondja ilyeneket például, hogy hideg, meleg, forró (és akkor fújni kezd, akárcsak a Vica), sötét, pójó, (póló), pijja vagy pió, ennél is idő kellett, hogy rájöjjek, ez a pillangó, a nyuszit elnevezte szuszónak (???) és mondja, hogy cápa. A Kisvakondban van egy olyan rész amikor a cápa bekapja a nyuszit és elmerül vele. Már előre kiabál, vagy szuszót, vagy cápát, mintha figyelmeztetni akarná a nyuszit, majd "pánikol", amíg a robot vissza nem hozza a nyulat. Akkor nagyon örül. Jah, mondja a banánt is, de azt nem is tudom leírni igazából hogy ejti. Megint nagy kedvenc lett a banán (a mandarin mellett), mondja, hogy majom, sütő, hűtő, vaj, túró, csimma. Jut eszembe kinőtték az overáljukat, de van nekem egy ajcsiba kapott, ami most jó a Lucának (két részes) és így Vica megkapta a Lucáét. Első nap hisztizett miatta, de megszokta. Remélem a csizma még jó lesz egy darabig. Diót is mond, de néha K-val, kiónak mondja. Mostanában szeretnek olvasni, Luca leült valamelyik nap a radiátor elé és ott olvasott vagy egy órán át, persze közben Vica is csatlakozott. Azóta szeretnek ott olvasgatni és már elég szépen lapozzák a könyveket, úgyhogy kaptak egy párat a kezük ügyébe. Néha engem is bevonnak és mutogatnak a képekre és nekem meg kell nevezni, aztán néha én kérdezek és mutogatják. Luca kezdi megjegyezni a színek nevét, mondja is hogy kék, pijos, sá(rga), zö(ld). Vica is sok szót mond már, próbálgat utánozni, már sok állatot felismer, de azok nevét nem mondja. Amúgy a mai hiszti tárgya az volt, hogy már nem evett, csak a játék sodrófáját akarta mártogatni a spenótba, így kivittem, földhözvágódós hisztit rendezett, aztán visszaadtam a kajáját és mondtam, hogy akkor egyél. Odaült, sírt vagy csak ült csendben, ha valaki foglalkozott volna vele elutasította.(sírással, lökdöséssel, nemekkel.) Aztán odaültem, hozzám bújt, majd az ölembe ült és etetni kezdtem. Megette az egész főzeléket és még a husit is amit belecsipkedtem, pedig nem nagy húsevők mostanság, hébe-hóba jön csak rájuk, hogy elkapnak egy darab husit, de csak egy-két falat. Reggel apa hozott pogácsát és a végén Luca két tepertőset a magáévá tett, nem adta senkinek, majd eltűntek a pogik egészen valamikor késő délutánig, amikor egyszer csak ott volt a kezében mindkettő (én meg hiába kerestem, jól eldugta!) és az egyiket aztán a Vicának adta. (!) :) A bölcsibe mostanában minden nap motorral kell menni, bár a hó miatt most nem tudunk majd. Nagyon ügyesen közlekednek, a parkolóban több helyen is át kell menni az úton és Luca általában elöl megy, de majdnem mindig megáll, ha nem akkor szólok és úgy áll meg. Megvárjuk, míg mindenki odaér és megnézzük, hogy jön-e autó (körülnéznek) és ha nem jön, megyünk. Nagyon ügyesek.

Bárányhimlő

Luca karácsonykor lázas lett, de másnapra semmi baja nem volt. Ünnepek után mentünk bölcsibe, pénteken 9-kor hívtak, hogy menjek értük, mert bárányhimlős lett. Doki néni felírt neki mentolos hintőport meg fenistil cseppet a viszketésre. két nappal később Vica is pöttyös lett. Nagyon jól viselték, Vica is csak egyszer lett lázas (akkor már pöttyös volt), Szerdán már vissza is mentünk a doktor nénihez és Luca csütörtökön már mehetett bölcsibe. Állítólag jól viselkedett, nem verekedett mint máskor és barátkozott a többiekkel. Nem volt nehéz elválasztani őket, Vica kicsit sírt csak, mikor elindultunk. Ő hétfőn mehetett bölcsibe. Jó volt egyébként, hogy el tudtam menni "csak" egy gyerekkel, nem volt akkora hercehurca az elindulás vagy az utazás. Szokatlan volt az biztos. És mivel én nem voltam még bárányhimlős, vártam a pöttyöket, de nem jöttek. Pénteken akartunk menni a kórházba Ildikóhoz, de csütörtökön belázasodtam. Már reggel fájt a hasam, nem voltam jól, aztán délután fájni kezdett mindenem, és lázas lettem. Pénteken 39,4 is volt a lázam. Szombat reggelre már voltak pöttyeim, vasárnap reggelre meg rengeteg lett. Viszket, de nagyon. Remélem hamar túl leszek rajta.

Vica ma mondta, hogy autó.
Luca fél délután futkosott és mondogatta, hogy futás.

Éntudat

Utánaolvasgattam ennek az "éntudat" nevű fejlődési szakasznak. Általában 2,5-3 éves kor körül kezdődik, jellemzői az egyes szám első személy használata (én), a birtoklási vágy, tárgyak kisajátítása és hozzájuk való ragaszkodás (enyém). Egy, az ezt megelőző korszak pedig a "mi ez" korszak két éves kor körül. Nálunk ez utóbbi már másfél évesen jelen volt és még most is tart, miközben elkezdődött a "én, enyém " korszak is. Luca napok óta csinálja azt, hogy fog két tárgyat és mutatja az egyiket, ha megmondom a nevét akkor felmutatja a másikat és cserélgeti folyamatosan, legalább egy percig. Élvezi ezt a játékot. Vica is gyakran kérdezget. Felteszik ezen kívül a miért kérdést is, például ha kérek vagy tiltok valamit, megkérdezik, hogy miért? Néha aztán belenyugszanak a válaszba, néha nem. A bölcsibe járás segíthette az éntudat elindulását, (a többi gyerek kicsit idősebb, beszélnek már stb..), illetve az ikerségből adódóan is kialakulhatott ez a szokottnál kicsit korábbi megnyilvánulása a dolognak. Sikerült megszereznem Métneki Júliától az  Ikrek könyvét és olvastam benne olyanról, hogy az egyes szülötteknek is kell idő ahhoz, hogy önmagukat megismerjék és el tudják különíteni az anyától (felismeri, hogy ők ketten nem egy személy), az ikreknek pedig egymástól is el kell tudni különíteniük magukat. Ezt segítheti az én, enyém kialakítása. Saját tárgyakat akarnak birtokolni, Luca általában ruhákhoz ragaszkodik, meg persze a macskájához és a babájához. A sapkája például egyetlen alkalommal sem helyettesíthető, anélkül nem megy el itthonról. Múltkor figyelmetlenségből az ő overálját adtam Vicára a bölcsiben és hisztizett, mondta, hogy enyém, de nem értettem elsőre mi is a baj, aztán rájöttem a tévedésemre, és teljesen megnyugodott mikor ő vehette fel. Sosem fordult még ilyen elő, maximum a poharaikkal, de ezt könnyedén kicserélhették egymás között. Vica kötődik ruhákhoz is, de pl hajlandó felvenni másik sapkát, illetve könnyebb vele kompromisszumokat kötni, meglengetek előtte egy másik ruhát, akkor szinte hozzávágja Lucához azt, amin addig veszekedtek. Vica gyakran mondja olyan tárgyakra hogy enyém, amiről még ő is tudja, hogy nem az övé, pl. anya könyve, apa pohara. Ilyenkor kijavítjuk. Luca szokta kérdezgetni, hogy melyik tárgy kié. Két napja játsza azt, hogy rámutat az én könyvemre, majd apáéra és el kell mondani, hogy kié. Öltözködésben mostanában kiteszem a ruhákat és válogathatnak, amit élveznek is. Egyre ügyesebben öltöznek, néha nem engedik, hogy segítsek, de aztán beadják a derekukat. Pólót már tudnak mindketten egyedül fel és levenni is.

Luca új szavai: bibi, néni, süti, (Ráma reklámnál ujjong és sütizik végig), csocso (csoki), arra, erre, pipi,
Vica azt mondta Lucának, hogy menj el innen!
   Az ő beszédfejlődése nagyon érdekes (nekem). Nem használ sok szót, inkább mutatja, hogy mit kér vagy mit szeretne, illetve mondjuk a kakaóra mondja, hogy kérek még, de néha meg csak mond valamit, ami bonyolultnak tűnik és nem is hisszük el hogy jól hallottuk, de túl sokszor volt már ilyen ahhoz, hogy véletlen legyen. Pl, mikor kértem, hogy jöjjön segíteni és felmászott a székre az asztalnál és megkérdezte, hogy -Mit segítsek?.

Gyakran kapnak össze és ilyenkor a "bántalmazott" fél odajön panaszkodni és mondja, hogy bá(ntott), rámutat a másikra és megmutatja hol érte a támadás. Máskor meg nagyon szeretik egymást. Imádom, amikor csak úgy hirtelen összeölelkeznek, puszilkodnak. Néha kézen fogva sétálnak az utcán. Aztán van olyan amikor az egyik szeretgetné a másikat, az viszont nincs érzelgős hangulatban és akkor az előbbi elkeseredik. Gyakran hívják egymást játszani és néha együtt játszanak, néha egymás mellett ugyanazt.

Karácsony

24-én délelőtt apa főzött, mi a lányokkal díszítettük a fát. Nagyon ügyesek voltak, igaz néhány ágacska kitüntetett figyelemben részesült a maga 8-10 apró gömbjével. Ebéd után a lányok aludtak egyet, addig becsomagoltam az ajándékaikat és elmentem elemet venni a mini zongorákba. Ezen kívül cumisüveget kaptak a babáiknak, olyat amiben "tej" is van és eltűnik ha fejre állítják, meg egy-egy táblát kaptak amin kis fogantyúval ellátott képek vannak és az a feladat, hogy mindegyiket visszaillesszék a helyére. Az egyik cicás, a másik háziállatos. Egész délután eljátszottak velük. Ma itt volt Attila, sajnos Ildikó nem tudott jönni a vizsgálatok miatt. Tőlük kaptak két játéktároló dobozkát, meg egy orvoskészletet és egy főzőkészletet bevásárlókosárral. Na egyből főztek is ebédet, megetették a babáikat, Luca nem akart adni senki másnak, Attilával megint nem akart barátkozni. Amikor viszont elindult, mindenki meglepődésére puszit dobott, majd adott is neki és mosolyogva integetett. Vagy megenyhült, vagy csak örült, hogy megy, nem tudjuk... :) Egyébként nagyon jó ötlet volt a főzőkészlet, mert a bölcsiben is azt írták a füzetükbe, hogy szeretnek a konyhában játszani, úgyhogy én is nézegettem már nekik készleteket. Találtam amúgy olcsón mágneses rajztáblát is, azt is ismerik már a bölcsiből és szeretik is. Mostanában ha apa indul altatni őket, Luca elkezd ellenkezni, tegnap elkezdte visszatolni a szobába, ma meg a számítógéphez nem engedte oda, szabályos, profi rögbiseket megszégyenítő mélyfogásban átkarolta a lábait és elkezdte tolni vissza. Apa büszke volt rá. Amúgy engem is arrébb tolt múltkor a széken ülve, a hatliteres karton tejet meg úgy hurcolássza, hogy meg se kottyan neki. A 12 literes kartonnál összefogás volt, az egyikük húzta, a másik tolta. Ehhez kapcsolódik még az a sztori is, amikor hoztam haza kürtős kalácsot, és adtam mindkettőnek egy darabot, Vica az övének a felét még a Lucának adta, ő meg tovább apának. Vicus miután megette, akart még kérni Lucától, de ő elszalad és rálépett erre a tejes kartonra az előszobában. Vica utánarongyolt, lerántotta onnan (hanyatt) és elvette a kalács felét, majd tiszta elégedetten visszajött.

Luca új szavai: gyere, gyertek, szia(sz)tok, autó, ajtó, hó, fa, hahó (-kisvakond után szabadon)
Vica új szavai: szép, hahó (-szintén)
Az első kétszavas mondat: mindketten mondják már, hogy szia anya/apa. Egyre több szó kezdő néhány betűjét mondogatják.

Hogyisvolt?!

Sokszor nem tudnánk megmondani azt sem, pár napja mi történt velünk, nemhogy két éve. Velem ez gyakran előfordul, de most mégis teljesen biztos vagyok benne, hogy hol is voltam két éve ilyenkor. Feküdtem egy szülőszobában, inkább aludtam a fájások közt-alatt, minthogy Enyát hallgassak vagy arra figyeljek, hogy majd leszakad a derekam, mert a drágalátos csöppségeim nem voltak hajlandóak oldalt fekvő anyjuk pocakjában szívhangot mutogatni. Tehát még aludtam. 23 órakor folyt el a vizünk, pár perc múlva pedig már a műtőben feküdtem. Szinte mindenre emlékszem, csak gyereksírásra nem. Apa hallotta őket. Minden más olyan, mintha tegnap történt volna, olyan hihetetlen, hogy már két évesek vagyunk. Boldog Szülinapot csajok!

Újra itten vagyunk...

  Az utóbbi másfél hónapban nagyon sokat dolgoztam szinte szabadnap nélkül, de most végre van egy kis időm.
  Csajok szépen beszoktak a bölcsibe, szeretnek járni. A harmadik héten már maguktól bementek sírdogálás nélkül. (Mondjuk Vicának az elején sem volt különösebb problémája ezzel) Néhány kisebb megfázáson átestünk, néhány napot itthon voltak apával. Egyik alkalommal azonban megharagudtunk csöppet a helyettesítő gondozónőre, mert állítólagosan Luca hányt, Vicának hasmenése volt, és hőemelkedése mindkettőnek volt. Doktor nénink szerint biztosan nem hányt Luca, és itthon teljesen tünetmentesek voltak. Tuti arra ment ki a játék, hogy legyen egy szabadnapja a gondozónőnek, mivel az alacsony létszám miatt a maradék két gyerekét átadta másnak. Nem semmi miket megengednek maguknak. Ezt leszámítva rendben mennek a dolgok.
  Sok mindenben ügyeskednek a lányok, odabent és itthon is biliznek, ma Vicának kaka is volt a biliben, pisilni gyakran ülnek rá, sokszor maguktól. Tudnak orrot fújni, ügyesebben esznek-isznak önállóan, a nagy ebédlőasztalnál szoktunk együtt vacsizni, már nem olyan nagyon magas nekik. Egyre több mindent mondanak is, végre Vicus is magyaráz (érthetően)

Luca új szavak: pápá, papa, kuka, kaka, kója (kóla) ez mi?/az mi?, póló, csúsz(ik), bú(jj), te(j), kakaó, éhes, csillag, fa, apa, anya, bu(sz), jujuj, jaj,
Vica új szavai: pulcsi, kérek/kérem, enyém, miért?, ez mi ez?, kaka, kuka, apa, anya

  Kaptak egy ilyen állványos akármit, amin forgatható lapocskák vannak, aminek egyik oldalán kép van, másik oldalán annak a kezdőbetűje szerepel. Kérésre megmutatják melyik kép hol van, próbálják ismételni a nevüket. Egyedül próbálnak öltözni, sapkát felveszik, zoknit néha sikerül, vetkőzés majdnem önállóan megy. Nadrág felvétel gyakran sikeres.  Bölcsiben helyére teszik a játékokat, cipőjüket.

  Tegnap segítettek főzni. Felállítottam őket egy egy hokedlira és ők fűszereztek, klopfoltak is, kevergettek,  élvezték nagyon. Múltkor Luca elaludt délután, mert nem tudott délben aludni és mondtam Vicának, hogy jöjjön segíteni nekem pozsonyi kiflit sütni. Felmászott a hokedlira és megkérdezte, hogy -Mit segítsek? Gyakran hallja tőlem ezt, de annyira meglepődtem. Apa is mondta már hogy néha teljesen érthetően mond neki valamit, például hogy Luca megütötte, Lucát nem mondja csak mutatja, mondja hogy megütötte és megmutatja, hogy hol. Nemsokára nagy dumások lesznek. Ja és akkor sütésnél segített is, kapásból nekiállt  tésztát nyújtani, aztán már ketten kenték tojással a sütiket.

  Tegnap voltunk a dédinél Zsoltival, jól viselkedtek, ettek pogit és almát, játszottak, papa kapott puszit Vicától. Babakocsi nélkül mentünk, hogy ne kelljen emelgetni a villamoson, és nagyon ügyesek voltak, élvezték az utazást.
  Ma meg apuék voltak itt, gyerkőcök jól eljátszottak, mi tudtunk dumcsizni, alig láttam a gyerekeimet, elfoglalták magukat. Elhasználtunk pár lufit is, amit már a szülinapi bulira vettem, de úgyis akarok még venni, meghívjuk a szomszéd kölköket, a lányok biztos élvezni fogják. Biztos elfelejtettem egy csomó mindent megosztani, de (remélem) hamarosan újra jövök.

Vica bölcsődei jellemzése

A beszoktatás zökkenőmentesen zajlott le, Vica hamar elfogadott. Nagyon barátságos, mosolygós kislány, mindenféle játék érdekli. kb. 3 hét alatt alakult ki az ún. kedvenc játék. nagyon sokat játszik testvérével a babakonyhában, kávét és teát főznek, amivel szívesen megkínálnak. Vicát sajnos sokszor bántja Luca, sírva szalad hozzám panaszkodni és vigasztalódni. Étvágya közepes, egyedül eszik, a segítséget nem fogadja el, csak ha szóbeli. Eleinte többször felállt az asztaltól, mostanra csak akkor ha befejezte. nehezen alszik el, mellé kell hogy üljek, utána ájulásszerűen alszik el, korán ébred. A bilibe rendszeresen pisil.

2011. november Anikó néni