Éntudat

Utánaolvasgattam ennek az "éntudat" nevű fejlődési szakasznak. Általában 2,5-3 éves kor körül kezdődik, jellemzői az egyes szám első személy használata (én), a birtoklási vágy, tárgyak kisajátítása és hozzájuk való ragaszkodás (enyém). Egy, az ezt megelőző korszak pedig a "mi ez" korszak két éves kor körül. Nálunk ez utóbbi már másfél évesen jelen volt és még most is tart, miközben elkezdődött a "én, enyém " korszak is. Luca napok óta csinálja azt, hogy fog két tárgyat és mutatja az egyiket, ha megmondom a nevét akkor felmutatja a másikat és cserélgeti folyamatosan, legalább egy percig. Élvezi ezt a játékot. Vica is gyakran kérdezget. Felteszik ezen kívül a miért kérdést is, például ha kérek vagy tiltok valamit, megkérdezik, hogy miért? Néha aztán belenyugszanak a válaszba, néha nem. A bölcsibe járás segíthette az éntudat elindulását, (a többi gyerek kicsit idősebb, beszélnek már stb..), illetve az ikerségből adódóan is kialakulhatott ez a szokottnál kicsit korábbi megnyilvánulása a dolognak. Sikerült megszereznem Métneki Júliától az  Ikrek könyvét és olvastam benne olyanról, hogy az egyes szülötteknek is kell idő ahhoz, hogy önmagukat megismerjék és el tudják különíteni az anyától (felismeri, hogy ők ketten nem egy személy), az ikreknek pedig egymástól is el kell tudni különíteniük magukat. Ezt segítheti az én, enyém kialakítása. Saját tárgyakat akarnak birtokolni, Luca általában ruhákhoz ragaszkodik, meg persze a macskájához és a babájához. A sapkája például egyetlen alkalommal sem helyettesíthető, anélkül nem megy el itthonról. Múltkor figyelmetlenségből az ő overálját adtam Vicára a bölcsiben és hisztizett, mondta, hogy enyém, de nem értettem elsőre mi is a baj, aztán rájöttem a tévedésemre, és teljesen megnyugodott mikor ő vehette fel. Sosem fordult még ilyen elő, maximum a poharaikkal, de ezt könnyedén kicserélhették egymás között. Vica kötődik ruhákhoz is, de pl hajlandó felvenni másik sapkát, illetve könnyebb vele kompromisszumokat kötni, meglengetek előtte egy másik ruhát, akkor szinte hozzávágja Lucához azt, amin addig veszekedtek. Vica gyakran mondja olyan tárgyakra hogy enyém, amiről még ő is tudja, hogy nem az övé, pl. anya könyve, apa pohara. Ilyenkor kijavítjuk. Luca szokta kérdezgetni, hogy melyik tárgy kié. Két napja játsza azt, hogy rámutat az én könyvemre, majd apáéra és el kell mondani, hogy kié. Öltözködésben mostanában kiteszem a ruhákat és válogathatnak, amit élveznek is. Egyre ügyesebben öltöznek, néha nem engedik, hogy segítsek, de aztán beadják a derekukat. Pólót már tudnak mindketten egyedül fel és levenni is.

Luca új szavai: bibi, néni, süti, (Ráma reklámnál ujjong és sütizik végig), csocso (csoki), arra, erre, pipi,
Vica azt mondta Lucának, hogy menj el innen!
   Az ő beszédfejlődése nagyon érdekes (nekem). Nem használ sok szót, inkább mutatja, hogy mit kér vagy mit szeretne, illetve mondjuk a kakaóra mondja, hogy kérek még, de néha meg csak mond valamit, ami bonyolultnak tűnik és nem is hisszük el hogy jól hallottuk, de túl sokszor volt már ilyen ahhoz, hogy véletlen legyen. Pl, mikor kértem, hogy jöjjön segíteni és felmászott a székre az asztalnál és megkérdezte, hogy -Mit segítsek?.

Gyakran kapnak össze és ilyenkor a "bántalmazott" fél odajön panaszkodni és mondja, hogy bá(ntott), rámutat a másikra és megmutatja hol érte a támadás. Máskor meg nagyon szeretik egymást. Imádom, amikor csak úgy hirtelen összeölelkeznek, puszilkodnak. Néha kézen fogva sétálnak az utcán. Aztán van olyan amikor az egyik szeretgetné a másikat, az viszont nincs érzelgős hangulatban és akkor az előbbi elkeseredik. Gyakran hívják egymást játszani és néha együtt játszanak, néha egymás mellett ugyanazt.