Olyan régen nem írtam, azt se tudom hol is kezdjem. Válás, sok költözködés, az albérletnek nevezett csótányfészek, és családi perpatvarok után most végre nehézségek közt,de  nyugalomban élünk elég szűken, de jó helyen vagyunk. Mondhatnám újra otthon, hisz hátulgombolós koromban ugyanebben a házban majszoltam a kiflisarkot és fedeztem fel a nagyvilágot. Most lánykáim is végre élvezhetik a kertes ház előnyeit, a medencét a kert végében és persze a közös udvart a papával, dédnagymamával, kutya, macska, bográcspartik. Szeretik az új óvódát, mely már a harmadik nekik, de örülnek, hogy találkoznak olyan óvónénikkel és dadusokkal, akik annak idején engem terelgettek az udvaron, és tanítottak a cipőkötés fortélyaira.

Szóval itt élünk most, gyermekkorom színhelyén, nem annyira gyermekkorom szerelmével, akivel már több mint három éve boldogítjuk egymást. Már csak azt kell kitalálni, idén hova tesszük majd a karácsonyfát, mert a helyét idén a kiságy foglalja majd el. December 22-re jelentkezett be a gólya egy előreláthatóan óriás bébivel, mert ultrahang szerint a 17. héten 19 hetes babák méreteivel vetekszik.  Szóval most nagy a várakozás, anya szenved a melegben, a csajok boldogan és türelmetlenül várják hogy összepuszilgathassák. Beszélnek hozzá, puszilgatják a pocakomat és faggatnak mi hogyan miert és mikor már végre? De még addig sok idő van...

Újra itt :)

Olyan régen írtam ide, azt se tudom hol kezdjem... Sok minden történt az elmúlt kb. egy évben. Vezettem közben régi, hagyományos "papír alapú" naplót, majd pótolgatom onnan. tömören leírva elköltöztünk a -most már- volt férjemtől Dabasra, anyámékhoz, de nem igazán jöttünk ki, még úgy sem, hogy külön bejáratú lakrészünk volt, szóval elkezdtünk más megoldást keresni. kiderült, hogy itt a nyolcadik kerületben van egy ismerősünknek kiadó albérlete, egy utcával arrébb, mint ahol eddig laktunk. Meg is kaptuk, beköltöztünk december elején. És megismerkedtünk (közelebbről) Évivel és kisfiával, Vincével. Zolival két éve és két hónapja boldogítjuk egymást és van egy kutyusunk, a négy hónapos Luyzi, aki egy tacskó-staffordshire terrier keverék. Aranyos kutyuli, csak szeret kartondobozokat szétrágcsálni, úgyhogy most is épp "büntiben" van. A lányokat visszavették az oviba, ahova jelentkeztünk, csak másik csoportba, de az új óvónénik is aranyosak. minden szerdán tornanap van és pénteken gyümölcsnap. Két részre osztott kis udvaruk van 2-2 csoport van egy udvaron, mindig váltva hol elöl, hol hátul. Most épp kötőhártya-gyulladásunk van, Vince kezdte tegnap, ma már a lányokért is vissza kellett mennem az oviba. Dabason is jártak egy ideig oviba, ott is jól érezték magukat, és -mivel szlovák település- szlovákot tanítanak már az oviban is. Meglepődtem mikor öcsém órarendjében láttam, hogy heti egy angol mellett 4 szlovák órájuk van, negyedik osztályban.

Hát röviden ennyi. :) 

Sokat fejlődünk mostanában. Leginkább beszéd téren. Luca többszavas mondatokban beszél, folyamatosan és mindent kommentál. Vica megérteti magát ha akarja, de nagyon sokat halandzsázik még. Sok mindent utánunk ismétel már. A lépcsőt felfelé-lefelé megszámolják, ismerik 1-10-ig a számokat, csak a sorrend hibádzik. Mókásak. Tudják a saját nevüket, ill. egymásét, és apáét, anyáét is, de néha a beceneveket kapcsolják a vezetéknevükhöz és Kovács Csucsuként vagy Kovács Csibiként mutatkoznak be, Luca pedig néha közli, hogy ő Évike. Luca mostanában sok emberhez kezdett kötődni (Dávid, Anna, Nóra...) és mondja, hogy jönnek érte és elviszik haza, vagy csak kérdezgetik, hogy mikor jönnek. Szeretnek énekelni, mondókázni, szeretik a mutogatósakat. Kedvencek: Pál, Kata, Péter; Erdőszélén házikó; gyerekek, szeretik a perecet; Vuk; Mókuska eltörte a lábát.... A pálkatapéter szövegét majdnem hiánytalanul tudják mindketten, a többit is mondogatják. Jönnek a maradék rágófogak, már elég régóta, nem akarnak áttörni. Együtt tudok érezni velük, nekem két bölcsesség fogam jön most. Kaptak 3 éveseknek való nagyméretű puzzle-ket, egyre ügyesebben rakosgatják, van hogy 6-8 darabot is összeillesztenek segítség nélkül. Luca megint cicamániás lett, de most egy plussz cicája is van, így kettővel jön-megy. (köszi Hajni!!! :D) Babakocsit már egyáltalán nem használunk, és ügyesen szokunk le a pelusról. Bilire nem nagyon ülnek, inkább a vécére mennek, szűkítő és fellépő nélkül is nagyon ügyesen megoldják. Itthon nem is használunk pelust, még a déli alváshoz sem, csak éjszakára. Néha persze vannak balesetek, de szépen alakul. És a "jutalom", ha oda kerül ahova kell: pacsi. Ingyen van és mindig kéznél, nagy örömmel szaladnak pacsit kérni, ha ügyeskedtek. Kicsi segítséggel egyedül tudnak öltözni, szandit felvenni, néha még a zoknit is sikerül, bár ebben a hőségben ritkán van rá szükség. Biztos van még rengeteg dolog ami kimaradt, de majd legközelebb. ;)

Luca szerelmes és egyéb érdekességek rólunk :)

Igen, válunk. És igen anyának van új kapcsolata és szerelmes. Bővebben itt nem megyek bele, de a tisztánlátás és a sztorik kedvéért ennyit leírok.

Rég jelentkeztem a fent említett események miatt, de most újra itt. Végre feltettem Luca jellemzéseit is, hamarosan meglesz Vicáé is. A lányokkal minden rendben, jól vannak, bár úgy tűnik Lucát kicsit megviselik a dolgok, de igyekszünk nem rájuk terhelni a dolgokat. Nem mindig sikerül. Bölcsibe szeretnek járni, sőt Luca szerelmes. Egyik nap a kerítésen keresztül még megfogták egymás kezét a Pistivel, volt simi is, aztán a kerítés végén még fel kellett tennem Lucát a betonrészre és puszilkodtak Annyira tündérek voltak. Mondja hogy szereti, ha kérdezem ki a szerelmed, mondja hogy Pisti. :) Vica meg ugyanakkor Lilinek adott puszit, nagyon szeretik őt is és fordítva, mindig örülnek egymásnak. Vica az elejétől kezdve ölelgeti. Nagyon aranyos, szép kislány. Luca beszéde szerintem nagyon is érthető, nagyon sok mindet ki tud fejezni és elég szépen mondja már a szavakat. Óriási a szókincse már, nem is próbálom megnevezni a szavakat. Neveket is mond már, magára a Csucsu becenevet használja, Vicára vagy a Csibit vagy az "Icu" "Icus" neveket mondja, a V kimarad, mint Zolinál a Z. Apát és engem becézget össze-vissza: Anyuci-apuci, anyukám-apukám. Sokszor egyesszám első személyben beszél már magáról, de a ragozás még nem mindig meg. A pisiltem az oké, bár akkor is ezt mondja ha még nem múlt időben beszélünk az eseményről, meg az építettem, de a többinél általában duplán használja a ragokat: alszoltam, iszoltam. A 5-6 színt felsimer és meg is nevez. a számok terén létezik az egy, a kettő és a sok. A nyolcast leírva felismeri. Sok állatot is felismer és nevüket mondja. Szeret képeket nézegetni, jobban vigyáz már rájuk. Bilire magától ráül sokszor és eredménye is van.
Vica is nagyon sok szót mond már, megnevez eszközöket (fésű, kanál...), 5-6 színt felismer, mondja a piros, sárga, zöld, és kék szavakat. Ha kedve van hozzá. Általában érthető amit mond, bár sokszor csak a magánhangzókat hallani, de egyre ügyesebb, nő a szókincse és alakulnak a kiejtések. Felismeri az állatokat, de még keveset nevez meg. Szeret olvasgatni, képeket nézni.

Mindketten szeretnek építeni, általában tortát vagy autót építenek. Ránézésre nem sok a különbség, nem tudni mi az amíg meg nem mondják. É elkezdtem nekik az autót és továbbépítik, így volt hogy tank vagy busz, vagy pisztoly lett belőle. De mindig mutogatják milyen ügyesek. Nemrég sállal kellett rájuk kötnöm a babáikat, mintha hordozókendő lenne, nagyon élvezték, órákig hurcolászták úgy őket. A másik kedvenc játék a főzés, állandóan etetnek vagy minket vagy egymást vagy babákat, plüssöket. Luca meg is nevezi az ételt, általában borsó vagy krumpli. Nagyon szeretik ezeket a főzelékeket és nem sok husit esznek mostanság, de a zöldséges fasírtot imádják. Meg mindent ami paradicsomos. Ja és a grízes tésztát is nagyon szerették, most csináltam először.

Luca bölcsődei jellemzése II.

Luca, Anna néni távozása után könnyedén elfogadott gondozónőjének. Sokszor tartózkodik a közelemben, bármit épít, alkot, büszkén hozza és mutatja. A babakonyhában még mindig szívesen tevékenykedik, de már a borogatást felváltja az ételkészítés, főzőcskézés. Amit készít, mindig hoz belőle kóstolót. Néha-néha Vicát is megeteti, de a babákat is megkínálja. A másik kedvenc játékeszköze a babakocsi.  Babával és baba nélkül is szívesen tologatja, táskát is akaszt rá, vagy magára akasztja és jól megpakolja. Kezd beszélni, de egyelőre kevésbé érthető, csak a szituációból következtethető. Vicával még mindig viharos a kapcsolata, hol szeretgetik és vigasztalják egymást, hol verekszenek, harapnak. A bilizés mindig sikerrel jár, de még nem jelzi. Étvágya nagyon jó, mindent megeszik, sokszor repetázik. A tányérjába ebédnél már nem nyúl bele, egyre tisztábban eszik.

2012. január  Anikó néni

Luca bölcsődei jellemzése I.

Ez még szeptember végi jellemzés, de csak most jutottam el odáig, hogy itt közzétegyem :)

Luca jól érzi magát a bölcsődében, reggel szívesen jön. A beszoktatás zökkenőmentesen történt. Játékára még jellemző a borogatás. A babakonyhában nagyon szeret tevékenykedni. Az edényeket ide-oda rakosgatja. Mesekönyv nézegetés rövid ideig köti le a figyelmét. Társaival még nem vette fel a kapcsolatot, csak Vicával játszik. Sokszor összekapnak, de hamar ki is békülnek. Öltözködésnél még segítséget igényel.  A cipő le és felvételével próbálkozik kisebb nagyobb sikerrel. Önállóan kanalaz, de maszatosan eszik és kézzel is belenyúl az ételbe. Az almát megeszi, de a héját visszaköpi. Pohárból önállóan iszik, sőt egy kézzel is ügyesen megfogja a poharat. Bilire szívesen ráül és már bele is pisilt. Gondozási műveleteknél együttműködő. Alvása nyugodt, általában két órát alszik.

2011.09.29. Anna néni

Lucának ma szeretlek napja volt. Mindenkit nagyon szeretett ma. Vicust is akarta vigasztalni, amikor hisztizett, de nem hagyta magát, táncolni sem akart vele, így a babáját szeretgette és vele táncolt. No meg velem. Azért volt ma néhány olyan alkalom amikor "egyszerre szerették" egymást, ilyenkor olyan aranyosak. Ölelkeznek, puszilkodnak, simogatják egymást. Luca ma feltűnően szeretett minket, biztos jó napja volt. Este idebújt hozzám, adott a tejéből, aztán puszit is kaptam és ringatni kezdte magát az ölemben és mondta, hogy "szettem". Kellett egy kis idő, de rájöttem, hogy azt mondja: szeretem. És nekem. Gyakran hallják tőlem így: szeretem Lucát, szeretem Vicát, ezért mondja ő is így, illetve kérdezgetem néha, hogy szereted-e a tesót és akkor általában van szeretgetés. Mostanában nagyon sok szót mond, már nem is írom le őket külön, mert eddig is mindig kimaradt valami, most meg már mindent próbál utánam mondani. Mondja ilyeneket például, hogy hideg, meleg, forró (és akkor fújni kezd, akárcsak a Vica), sötét, pójó, (póló), pijja vagy pió, ennél is idő kellett, hogy rájöjjek, ez a pillangó, a nyuszit elnevezte szuszónak (???) és mondja, hogy cápa. A Kisvakondban van egy olyan rész amikor a cápa bekapja a nyuszit és elmerül vele. Már előre kiabál, vagy szuszót, vagy cápát, mintha figyelmeztetni akarná a nyuszit, majd "pánikol", amíg a robot vissza nem hozza a nyulat. Akkor nagyon örül. Jah, mondja a banánt is, de azt nem is tudom leírni igazából hogy ejti. Megint nagy kedvenc lett a banán (a mandarin mellett), mondja, hogy majom, sütő, hűtő, vaj, túró, csimma. Jut eszembe kinőtték az overáljukat, de van nekem egy ajcsiba kapott, ami most jó a Lucának (két részes) és így Vica megkapta a Lucáét. Első nap hisztizett miatta, de megszokta. Remélem a csizma még jó lesz egy darabig. Diót is mond, de néha K-val, kiónak mondja. Mostanában szeretnek olvasni, Luca leült valamelyik nap a radiátor elé és ott olvasott vagy egy órán át, persze közben Vica is csatlakozott. Azóta szeretnek ott olvasgatni és már elég szépen lapozzák a könyveket, úgyhogy kaptak egy párat a kezük ügyébe. Néha engem is bevonnak és mutogatnak a képekre és nekem meg kell nevezni, aztán néha én kérdezek és mutogatják. Luca kezdi megjegyezni a színek nevét, mondja is hogy kék, pijos, sá(rga), zö(ld). Vica is sok szót mond már, próbálgat utánozni, már sok állatot felismer, de azok nevét nem mondja. Amúgy a mai hiszti tárgya az volt, hogy már nem evett, csak a játék sodrófáját akarta mártogatni a spenótba, így kivittem, földhözvágódós hisztit rendezett, aztán visszaadtam a kajáját és mondtam, hogy akkor egyél. Odaült, sírt vagy csak ült csendben, ha valaki foglalkozott volna vele elutasította.(sírással, lökdöséssel, nemekkel.) Aztán odaültem, hozzám bújt, majd az ölembe ült és etetni kezdtem. Megette az egész főzeléket és még a husit is amit belecsipkedtem, pedig nem nagy húsevők mostanság, hébe-hóba jön csak rájuk, hogy elkapnak egy darab husit, de csak egy-két falat. Reggel apa hozott pogácsát és a végén Luca két tepertőset a magáévá tett, nem adta senkinek, majd eltűntek a pogik egészen valamikor késő délutánig, amikor egyszer csak ott volt a kezében mindkettő (én meg hiába kerestem, jól eldugta!) és az egyiket aztán a Vicának adta. (!) :) A bölcsibe mostanában minden nap motorral kell menni, bár a hó miatt most nem tudunk majd. Nagyon ügyesen közlekednek, a parkolóban több helyen is át kell menni az úton és Luca általában elöl megy, de majdnem mindig megáll, ha nem akkor szólok és úgy áll meg. Megvárjuk, míg mindenki odaér és megnézzük, hogy jön-e autó (körülnéznek) és ha nem jön, megyünk. Nagyon ügyesek.