2010. június 14., hétfő

Csodálatunk tárgya

A Függöny. Ahogy lóg. Ahogy száll. És az anyaga. És a színe.



Meg a pelus. Az enyém, a tiéd, rajtam, rajtad, mindegy.




























És anya:

Kiságy

Ma végre összeraktam az új kiságyat. tiplikkel van összeillesztve, az fekvőrácson meg ilyen kampószerű valami vannak amit be kell dugdosni lyukakba és meg kell húzni imbuszkulccsal. Mikor kész lettem, feltettem egy új huzatot a szivacsra, beteszem az ágyba, mire az galád módon félig szétesik, egy tipli bánta a dolgot, beletört. Beidegesedtem, hát ezért küzdöttem én annyit? összedugdostam újra mindent, amit lehetett, majd összekötöztem a nyolc sarkánál. Így ni, most ess szét! Szivacs, gyerek. Luca, mert ő már ugribugri, és a másik ágy még magasan van, nehogy kiessen. Tetszett neki az új ágy, megtapizta a rácsokat, meg a macis-nyuszis huzatot.

Van rajta egy ilyen oszlopocska, talán baldahin tartozék volt, vagy ilyesmi. majd kitalálunk neki egy új funkciót. Amíg szereltem és fürdettem a kiságyikót, addig a csajok a másik ágyból drukkoltak nagyon. Remélem nekem. :)

2010. június 13., vasárnap

Diósd-Velence

Szombat délelőtt kimentünk a lányokkal Attiláékhoz. Apa később jött utánunk.




Vicus szundizott, Luca nem akart elaldudni a járókában, viszont füvezett. 



Mikor Csabi is megjött, ebédeltünk, utána mindenki eldőlt pihizni (beleértve a lányokat is),  vagy tanulni (ugye Sztella tanultál?!) én a magam részéről olvastam. Közben megérkezett Jocó is. (Ha Sztella az unokasogórnőm, akkor ő az unokasógorom?! :D )

                                                                                         Vica épp alátétet eszik.


Délután kimentünk a Velencei tóra. Vettünk úszópelust, és bevittük először Vicust, Luca adig aludt még a hordozóban. lassan szokta meg a vizet, de utána elvolt benne egy kicsit. Visszaértünk, felkelt Lu is.Peluscsere, pancsi. Neki jobban tetszett, miután megszokta a vizet, a hóna alá nyúlva tartottam, és hagyta magát himbáltatni a vízzel. Csabival ettünk egyet, aztán Luca nagyon nyűgös volt, semmi sem volt jó, semmi sem kellett neki. Sétálgattam vele, kiszúrtunk egy nagy gömböt végül az egyik árusnál ami nagyon tetszett neki. Majd halat fogtunk. Ilyeneket, ni:


Haza is hoztuk őket, de ezekből nem lesz halászlé, és a paprikás lisztbe is hiába forgatnám...
                                                                                       Eeeeekkora halat fogtam!

2010. június 10., csütörtök

Gyereknap folytatás

Mindeközben a bébik:


és ilyen autók meg sátrak voltak:



ezekből a töltényhüvelyekből pedig esztergálással és gravírozással vázákat készítenek:


Vasárnap is tartott még a buli, kimentünk volna, de elromlott az idő, esett, borult, szakadt... Ilyen a formánk.

Gyereknap

Gyanútlanul indultunk sétálni, levegőzni az Orczy kertbe, épp egy időben szomszédainkkal. Odaérve hatalmas tömeg, sátrak, sok ember. Utólag kiderült, hogy gyerekhétvége alkalmából török kori és haditechnikai bemutatót tartottak. Be lehetett állni hrcolni velük, íme egy bátor jelentkező:





és veresége:

Nyálegylet

Luca a minap megtalálta a mérőszalagot és gyorsan el is indult lemérni az egyleti nyál hosszát:



Továbbra is kedvelt hely a kanapé alja... de ebben a nagy melegben nem szárad ki a gyűjtemény?

Fő az étkezés

Spenótvacsora:





A reggeli málnadesszert volt, csak pár kanállal kóstoltak belőle, de inkább a kanalat kóstoltuk, már ami Vicát illeti:
" Látom Téged csak a kanál érdekel,
  Mit adok, az sajnos a szádig nem jut el,
  De elnézem Neked, mert enni szeretsz,
  Így sovány Te nem lehetsz! "



Luca kiszúrta a fényképezőgépet és elindult megszerezni:


De útközben felfigyelt a kanálra:


És lecsapott:

Related Posts with Thumbnails