Na, az úgy volt, hogy én reggel egy húsz perc múlva Anikó nénire bízva két teljesen egyforma ruhába bújtatott babócámat kitettem a lábamat az ajtón (a kapuig még kísért Luca sírása), majd visszatrappoltam ebédidőre, miután megpróbálkoztak hős gondozó nénijeink a lehetetlennel: lefektették a bébiket aludni. A ruha teszten átmentek, nem keverték össze a gyerekeket. Legalábbis a saját gondozónők. :) Anya nyugodtan beszélgethetett sorstársaival két órán át. Kedveskéink, akikkel itthon eddig igen küzdelmes dolog volt az altatás, szép csendben maguktól elaludtak. Luca ébredt előbb, könyvet nézegetett amíg Vicus is felébredt, aztán jöhettünk haza. Szerethetik a bölcsit, mert nem nagyon volt kedvük eljönni, bár nekem örültek. És délelőtt volt időm végre fürdőszobát is takarítani a nagyszoba, konyha, felmosás, mosogatás............mellett. :) Igazán jó érzés volt. Holnap csak kettőre megyek vissza.
Ja, Luca kimondja már a hinta, kérem szépen, szép szavakat, a kacsára "ka"-t mond.
Vica megint kezd sziázni, és mintha ma azt mondta volna, hogy kérek. És mostanában imád tapsikolni.
-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése