2010. november 8., hétfő

Mindennapi tudományok

Szóval miket is tudunk:

Luca

Ül, kapaszkodva feláll, ágy mellett sétál,
rövid ideig egyedül áll,
kézen fogva sétál,
lemászik az ágyról,
szívószállal iszik, pohárból is próbál
fejével nemet int( ezt ma csinálta először)
integet (nem elköszönéskor, csak ha tetszik neki valaki, rajtunk kívül csak pár embernek integetett eddig)
jelzi, hogy gyere és kérem,
ujjával mutat tárgyakra, egymásba helyez tárgyakat,
két ujjal fog meg apró tárgyakat.

Vica

Térdelve ül, vagy egyik lábát előretéve,
kapaszkodva feláll,
szívószállal iszik, pohárból próbálkozik,
néha két ujjal fog, de inkább markol,
néha rámutat tárgyakra.

Lábát kicsit befelé fordítja, emiatt nem tökéletes az állása, de ügyesedik. Kicsit tornáztatom, masszírozom a lábfejét.

Egymással játszanak, mindig a másik játéka (kanala, doboza, babakocsija...) kell, emiatt vannak viták. Azért puszilgatják (vagy inkább nyalogatják) is egymást, meg annyira ölelkeznek, hogy egyik hanyatt dönti a másikat. Ha az egyik sír, a másik általában együttérzésből támogatólag bömbölni kezd. Most szétkaptam a kiságyakat és a szivacsokon alszanak a szobájukban, így összebújhatnak, én is melléjük tudok feküdni, amíg elalszanak, és több hely van játszani. Jobb így, mint eddig, 4N egy ágyban. Egymással játszanak, más gyerekekkel kevésbé, Vicus inkább foglalkozik velük, nézi ahogy játszanak, nevet ha vicces dolgot csinálnak, bohóckodnak. Idegenekkel is barátkozó, mindenkit "szeret", Luca kicsit tartózkodóbb, bár már újra kezd nyitni az emberek felé. Egy néninek integetett, hogy jöjjön közelebb, mert nem éri el. A kutyusok messziről még érdekesek, de közelről ijesztőek és rá kellett jönniük arra is, hogy a kekszet bizony a blökik is szeretik.

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts with Thumbnails